Szeretném, ha egy kicsit megismernék az én történetemet…, a nehézségeimet és sikeremet, bízva abban, hogy erőt merítenek belőle, láthatják, hogy nincsenek egyedül, a fogyókúra, az elhatározás, a fent-lent érzéssel való megküzdés senkinek nem megy könnyen. Az évek, a küzdelmek megpróbáltak, én is 115 kg-ról indultam, ma 91 kg vagyok.

Ahogy az elmúlt években sok páciensem, én is átmentem megpróbáltatásokon, de minden nap ha sikerült felállnom, erőt kaptam, tovább mentem az átalakulásban, tettem egy lépést az EGÉSZSÉG felé. Közben egyre több energiám lett, javult a krónikus epegyulladásom, normalizálódott a magasvérnyomásom, egyre több kedvem lett élni!

 

Előzmények…

Hosszú út vezetett idáig. Annak idején már minden kerek volt: szép feleség, 5 gyerek, rózsadombi praxis, csak végig kell élni egy tisztességes, háziorvosi életet…

Nem így történt: 2008 márciusában feleségem, 40 évesen, pár hónapnyi krónikus betegség után meghalt. Itt maradtam 5 gyerekkel, a legkisebb másfél éves volt. Ahogy reggelente néztem a gyermekeimet úton az óvoda, bölcsőde felé, megfogalmazódott bennem, hogy nekem élnem KELL, mert ha én is meghalok, akkor immár teljesen árván magukra maradnak a világban. Be akartam tehát magam biztosítani a krónikus betegségek ellen, hogy ne kapjak idő előtt infarktust, rákot, demenciát vagy autoimmun betegséget, és persze az sem baj, ha az indukált depresszióm az özvegység miatt kap egy jelentős anyagcsere támogatást – hiszen jól jön egy életkedv hétfő reggel, iskolába indulás előtt, vagy évek múltán, ha társkeresésre adja az ember a fejét!

Éreztem, hogy a következő évek nem a pihenésről és a semmittevésről fognak szólni!... Tudtam, hogy ez az egész csak akkor sikerülhet, ha a feladatok mellett örömöt is találok majd az életemben. Tehát tükörbe néztem… és szembe találkoztam az elhanyagolt és elhízott önmagammal. Kétségbeestem, így menni ki újra a húspiacra? Ez, amit a tükörben látok minden csak nem vonzó egy másvalaki számára.

Nincsenek véletlenek, az élet elém sodorta a tasakos diétát…

Emlékszem az első vérnyomás mérésre a testsúlycsökkentő program kezdetekor: 160/110 hgmm ! (gyógyszer nélkül), pulzus 95/perc, máig bennem van az a félelem, ahogy az első vérvételkor odanyújtom a karom, mert közben arra gondoltam, hogy jaj csak ki ne derüljön, hogy 49 évesen, máris cukorbeteg vagyok, mert akkor kísértetiesen közel kerülök ahhoz, ami anno édesapámmal történt korábban: túlsúly, cukorbetegség, magasvérnyomás – ő még dohányzott, napi 1-2 sört ivott – és 60 évesen, 2 szívinfarktussal, hagyott itt minket, pedig de jó lett volna, ha marad még egy kicsit!!

Teltek a hetek, megmozdult a mérleg, naponta csökkent a súlyom…hihetetlen, de vártam a következő vérvételt: lássuk mi változott? Döbbenetesen javult a májfunkcióm, a húgysav normalizálódott, a vérnyomás 120/80 hgmm, a pulzus 65/min lett. Voltak persze nehéz pillanatok, amikor a mérleg nem kevesebbet, hanem többet mutatott, mint tegnap vagy tegnapelőtt. Az első időben ilyenkor kétségbeestem: reménytelen minden erőfeszítés, mennyi pénz, mennyi energia…, azután jön néhány jóízű nagy falat úgy, mint régen…, és minden eddigi erőfeszítés hirtelen semmivé válik, mert maguktól jönnek vissza a kilók! Sokszor kitűztem egy elérendő számot a hétvégére, de ha szombat reggel, csupaszon nem mutatott annyit a mérleg, mint amennyit korábban elterveztem, akkor elfogott a letargia, az értéktelenség, hiábavalóság érzete. Sokszor napokra volt szükségem, hogy újra neki gyürkőzzem a gyűlölt, életemet megnyomorító testsúlycsökkentésnek. Ebben a küzdelemben lassan kezdtem elfogadni magam, a derekam körül lévő mentőövet, a nadrágból kidudorodó hasat, hogy ezek a zsírszövetek is hozzám tartoznak, bár én nem akarom őket, de velem vannak a nap 24 órájában.

Mivel nem voltam képes megszabadulni tőlük, kénytelen voltam alázatosan megérteni, elfogadni, hogy miért vagyok túlsúlyos, mit cipelek a lelkemben, ami kivetül a testemre? Kezdtem megfigyelni, hogy mikor leszek éhes? Lassan kibontakozott előttem egy logikus, érthető rendszer, a lelkem rendszere. A hirtelen rám törő érzelmi-éhségem egyre nyilvánvalóbban összefüggött a stresszel, a fáradtsággal, a céltalansággal, adott esetben az unalommal. Vagyis nem maradt más hátra, mint a stressz, fáradtság, céltalanság és unalom felismerése, megoldása. Mindez nem egy-két nap volt…

Mára már a tasakos diétának, az orvosi és lelki támogatásnak köszönhetően a boldogság is megtalált, többek között újra nősültem…

 

MedFood – ízek, ételek, örömök...

2015 -ben azért hoztuk létre vállalkozásunkat feleségemmel Rékával és jóbarátommal, Gyöngyvérrel mert együtt álmodtunk. Álmodtunk valamit, ami segít, támogat, felkészít, utat mutat – azoknak, akik a lelki terheik mellett fizikai tehertől, túlsúlytól is szenvednek. Annak ellenére, hogy tudják, amit esznek, isznak az megbetegíti őket, de szükségük van az ételek, italok nyújtotta pillanatnyi örömökre, mert azok nélkül nem tudnak létezni abban a miliőben, ahol élnek. Segítsünk azoknak, akik hisznek abban, hogy van értelme megpróbálni, újra neki menni a diétának, kitűzni a célt, hogy új embert, egészséget lehet és érdemes létrehozni! A Programunk egyszerű, egyértelmű és 1-2 órai orvosi felkészítéssel, vizsgálattal biztonsággal elindítható. A fogyás immár tervezhetővé válik! A továbbiakban a folyamatos orvosi támogatással megtörténik az, ami eddig nem sikerült: fogyni és megtartani az elért eredményt az adott élethelyzetben, a korábbi sikertelenségek ellenére! Ezután már csak választani kell a boldogságot, át kell ölelni az életet, míg csak meg nem halunk...

ÉN megtaláltam, választottam, egyre közelebb kerültem a kitűzött célhoz: az életmóddal, az étkezéssel megelőzni a krónikus betegségek idő előtti megjelenését, vagyis felnevelni és gyönyörködni gyermekeimben, és élvezni az életet új feleségemmel Rékával még hosszú, hosszú éveken át!

Több mint ezer történet az elmúlt közel 10 évben…, megannyi élmény, hogy miért is vagyunk túlsúlyosak, miért eszünk annyit, pont olyat és éppen akkor, amikor nem kéne…?

Emlékszem a sok történet közül például

- a 80 éves kis vékonycsontú anyukára, amikor elém állt és azt mondta: „köszönöm, hogy megmentette a fiamat...”, aki 175 kg-ról -súlyos szívelégtelenségből fogyott le 50 kg-ot, és tért vissza a normál életbe.

- a pilótaoktató, aki cukorbetegségben és szívritmus zavarban szenvedett, amikor találkoztunk. 2 hónapunk volt az éves repülőorvosi vizsgálatig, lefogyott 18 kg-ot, cukorbetegsége és ritmuszavara meggyógyult - a szakorvosok igazolása alapján - oktathatott tovább…

Nehézségek, küzdelmek is adódtak bőven: „Doktor úr, betartom, amit előírt, mégsem fogyok egy dekát sem” – hangzott el gyakran ez a mondat. Sokszor együtt szenvedtem a pácienseimmel, amikor elfogyott a lelki erejük, nem voltak képesek tovább változni az egészség, a boldogság felé. Az általam vezetett orvosi diéta/életforma váltás kapcsán a máj-epekeringés és lélekfejlődés csodálatosan logikus rendszere bontakozott ki az évek alatt. Megtapasztaltam, hogy képes vagyok a mélyben levő pácienseimnek erőt adni, bátorítani, hogy menjenek tovább a boldogabb egészség felé - ha nem adják fel - akkor előbb-utóbb ez sikerül. A boldogságért megéri szenvedni!

Ilyenkor nagyon-nagyon jó orvosnak lenni!